A régi idők romantikus hagyományai közé tartozik, hogy a férfiak gyönyörű dallamokkal hódították meg választottjuk szívét. A szerenádok általában a nő ablakánál, csendes éjszakákon hangzottak el, megörökítve a szerelem vágyát és érzéseit. A melankolikus, érzelmes dallamok kifejezték a férfi elkötelezettségét és érzéseit, míg a hölgyek a szerenádok alatt álmodozva hallgatták a zenét. Ez a gyönyörű hagyomány a szeretet és a romantika ünneplésének szimbolikus megjelenítése volt, és sokszor életek és kapcsolatok sorsát formálta meg. A szerenád nem csupán zene, hanem a szenvedély és a vágy kifejezésének eszköze is.